Kajászó község Fejér megyében, Budapesttől 35 kilométerre délnyugatra fekszik, körülbelül félúton a főváros és Székesfehérvár között, a Váli-völgyben, az M7-es autópályától 2 kilométerre.

Kajászó igen ősi település. Az ásatások tanúsága szerint már Krisztus előtt 1600 körül lakott volt. A Római Birodalom idején Pannónia provincia egyik településeként szintén lakott volt, amit római kori villamaradványok bizonyítanak. Korabeli római nevét nem ismerjük.

A római birodalmat keletről megtámadó hunok a mai Százhalombatta térségénél keltek át a Dunán, és jelentős ütközet zajlott a közeli Tárnok-völgyben. Az ütközetben a hun Keve vezér is elesett, akit a monda szerint itt temettek el. Egyes források szerint maga Attila vezér is itt nyugszik. A település neve is innen eredeztethető: eredetileg Keveháza, majd Keveaszó, (Cuwe azoa, Keueozou), később Keazó, végül mai kiejtéssel Kajászó lett. A falu védőszentje, Szent Péter után a település neve 1491-től Kajászószentpéter, melyet a Belügyminisztérium 1950-ben Kajászóra rövidített.

A török hódoltság vége felé, 1686-ra a sorozatos fosztogatások nyomán Kajászó teljesen elnéptelenedett, és csak 1710 tájékán igyekeztek újratelepíteni a földbirtokosok.
A napóleoni háborúk idején a magyar területek jelentősége megnőtt: a birodalom részéről egyre nagyobb volt az igény a mezőgazdasági termékekre, állatokra. A település örvendetes fellendülésnek indult: a falu szinte teljesen újjáépült, felvirágzott. Ettől fogva az I. világháborúig a fejlődés kiegyensúlyozott, szinte töretlen volt. A világháborúban szinte minden családnak volt halottja: később emlékművet emeltek a hősi halottak tiszteletére.
A két világháború között Kajászó ismét felvirágzik. A község a szarvasmarha-tartásban országos hírnévre tett szert.
A II. világháború során a frontvonal többször átvonult Kajászón oda-vissza, és a pusztulás ennek megfelelően óriási volt: alig maradt ép ház, élő állat, élelmiszer a faluban. A kommunizmus évei alatt a téeszesítésnek esett áldozatul a két háború közötti tevékeny időszak összes eredménye. Kajászó az országos fejlesztésekből többnyire kimaradt, a közművesítés is nagyon sokára kezdődött meg.

Ma a község ismét fejlődésnek indult. A lakosság lélekszáma folyamatosan növekszik, 2009-ben 1 054 fő. A településen komoly beruházások és fejlesztések valósultak meg az 1990-es és 2000-es években. Most már minden közmű jelen van: víz, villany, gáz, csatorna, szélessávú Internet. 2003-ban megtörtént a felszínivíz-elvezetés teljes kiépítése is. 2007-ben átkerült az Ercsi kistérségből a Bicskei kistérségbe. Kajászón több vállalkozás, cég megtelepedett, zöldmezős beruházást hajtva végre.